2020.07.01.
Galaxisok milliárdjai vesznek körbe minket, de mind közül a legfontosabb számunkra saját otthonunk - saját galaxisunk - a Tejútrendszer. Abszurd, hogy míg tőlünk több millió fényévre található galaxisokról vannak felvételeink, addig a Tejútrendszert nem láthatjuk kívülről - csak modellezni tudjuk, hogyan is nézhet ki otthonunk.
A Tejútrendszer átmérője 100 ezer fényév (30 kpc), legnagyobb vastagsága 16 ezer fényév. Galaxisunk úgynevezett küllős spirálgalaxis. Tudományos becslések alapján a Tejútrendszerben 100-400 milliárd csillag (köztük a Napunk) és legalább 100 milliárd bolygó található. Számítások szerint galaxisunkban van 10 milliárd fehér törpe, egy milliárd neutroncsillag, és 100 millió fekete lyuk is.
A csillagok és gázfelhők a galaxisközépponttól vett távolságtól lényegében függetlenül 220 km/s sebességgel keringenek. A távolságfüggetlen rotációs sebesség ellentmond a Kepler-törvényeknek és azt jelzi, hogy a Tejútrendszer tömegének nagy része nem ad le és nem is nyel el elektromágneses sugárzást. Ezt a tömeget "sötét anyagnak" nevezik. A galaktikus rotációs periódus körülbelül 240 millió év a Nap pozíciójánál. Maga a Tejútrendszer körülbelul 600 km/s sebességgel mozog az extragalaktikus inerciarendszerhez képest. A Tejútrendszerben a legöregebb csillagok közel olyan öregek mint maga az Univerzum, feltehetően nem sokkal a kozmológiai sötétkor után keletkeztek az ősrobbanás után.
Naprendszerünk a galaxis centrumától 30 ezer fényév távolságban van – tehát a periférián helyezkedik el - az egyenlítői fősíktól 45 fényév távolságra, északra található. A galaxis spirálkarjai közül Földünkről kettő látható - ezt nevezzük Tejútnak - az Orion és a Nyilas spirálkar. Ez lényegében egy halvány, felhőszerű sáv, amely az egész éjszakai égbolton áthúzódik, és ott figyelhető jól meg, ahol tiszta a levegő, kicsi a páratartalom és a fényszennyezés. Azért tűnik számunkra sávnak, mert galaxisunk korong alakú, és mi az egyik kar belsejében vagyunk, ezért a korongra merőlegesen kevés csillagot látunk, a korong síkjának irányában sokat.
Tejútrendszerünknek négy fő spirálkarja van: a Perseus kar, a Norma-Cygnus kar, a Scutum-Crux kar és Carina-Sagittarius kar. Van két kisebb kar is, ezek közül az egyik a Napnak is helyt adó Orion-kar. Napunk az Orion-kar belső peremén, a Tejútrendszer középpontjától 25 000 ± 1000 fényévre kering. Kifelé a következő spirálkar a Perseus-kar, ennek távolsága mintegy 6000 fényév.
Lengyel csillagászok újabb elemzések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Tejútrendszer korongjának hossztengelye megcsavarodott, leginkább egy fektetett S-betűt formáz, ahogy ezt a lenti ábra is mutatja - a korong bal szélén egy apró napocska jel mutatja Naprendszerünk helyét a galaxisban.
A Gaia űrteleszkópot galaxisunk, a Naprendszernek és a Földnek otthont adó Tejútrendszer megfigyelésére bocsátotta az űrbe hét évvel ezelőtt az Európai Űrügynökség: a műszertől azt várják, hogy a galaxis létrejöttéről kaphatunk tőle alaposabb képet úgy, hogy közel egymilliárd csillagról gyűjt adatokat. A kutatások alapján bizonyítékot nyert, hogy a Tejútrendszer, ahogy most látjuk, egy tízmilliárd éves ütközés eredménye, ennek nyomai pedig még mindig megtalálhatók benne.