2020.10.15.
A mandala szanszkrit eredetű szó, kört, körszeletet, körívet jelent. A mandala a világegyetem - a makrokozmosz és mikrokozmosz - közötti tökéletes egységet, harmóniát, azonosságot fejezi ki. A mandalákat összetett, bonyolult mértani formák alkotják, melyek pontosan követik az ősi hagyomány szerinti ábrázolásokat.
A mandala tulajdonképp egy térkép, mely a tudat fejlődését segíti elő, útjelző a tudatosság egységébe, összhangjába. Egy bizonyos szinten gyakorlati, technikai eszköz a meditációhoz, azzal a szándékkal, hogy segítségével az egyén eggyé váljon az Univerzummal. Megszentelt, szakrális tér, melyben a meditálót tökéletes létformába viszi, ahol a külső lét és a belső tudatszintek összhangba, harmóniába kerülnek.
A homokmandala a tibeti buddhista hagyományban színes homokból készített, majd szertartásosan lerombolt mandala. A homokmandala szimbolikusan kifejezi azt a buddhista nézőpontot, hogy a valóságban az anyagi dolgok átmenetinek tekinthetők, semmi sem állandó . A homokmandalákban szereplő ábrák és színek is meghatározott jelentéssel bírnak, amelyet gondos aprólékossággal, hetekig tartó folyamatban készítenek el az alaposan felkészített buddhista szerzetesek.
Eredetileg a mandalákat nem természetes, megfestett homokból készítették, hanem összetört színes kövekből, melyek néha féldrága és drágakövek voltak. Olyanok, mint például a kék színű lapis lazuli a kék vagy a vörös színű rubin. A mandalák készítését egy megnyitó szertartás előzi meg, csak ezután kezdődik a komoly munka.
Legelső lépésként alaposan kimérik és felrajzolják a mandala körvonalait egy sima felületre, általában krétával vagy ceruzával, vonalzók és körzők segítségével. Miután az alapja kész, több millió homokszemcsét kell gondosan a meghatározott helyére juttatni. A szemcséket egy keskeny fém tölcsér, az úgynevezett chakpur segítségével juttatják a kívánt helyre, mégpedig úgy, hogy a tölcséren lévő rovátkák segítségével, azokon egy fém rudat végighúzva a szerzetesek megrezegtetik a tölcsért, melyből ennek hatására a szemcsék elkezdenek kihullani. Egy-egy mandala megalkotása több hétig is eltarthat, hatalmas koncentrációt és türelmet igényelve a buddhista szerzetesektől, ám az így elkészült művek igen rövid életűek. A szerzetesek a homokmandalát egy adott rituálé keretén belül lerombolják, azt szimbolizálva, hogy semmi sem tart örökké. A homokot összesöprik, majd egy csuporba teszik, amit selyembe tekernek, ezután pedig elviszik a folyóhoz, ahol visszajuttatják azt a természet körforgásába.