2020.06.17.
Mivel is kezdhetném a blogbejegyzésemet, mint egy globális, minden egyes nemzetet, embert, a környezetünket és úgy általában a jelenünket és jövőnket egyaránt érintő aktuális szimbólummal. Ez a korona. Nomen est omen, azaz nevében a sorsa, nevében a végzete. Minden névnek és szimbólumnak saját rezgése, energiája van, ezt tudja már az emberiség évezredek óta.
Attól függően, hogy éppen melyik korban (világkorszakban) élünk, vannak bizonyos jelképek, melyek "felbukkannak", mintegy előre vetítve az adott időperiódus problémáit és lehetőségeit. A korona pozitív szimbólumként egy égi, magasabb rendű szellemiséget közvetítő jelkép. Alapvetően nem az öncélú hatalmat, hanem az egyetemes tudás és az égi törvények szolgálatában álló erőt szimbolizálja.
A világkorszakok mentén haladva (a precessziós Nap útjáról majd külön írok) beszélhetünk az ún. aranykorról, mely az Oroszlán világkorszaka volt mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt. A korszak jóval az írott történelmünk előtti időszak, amikor a földi élet még teljes összhangban volt az égi törvényekkel. Az "aranykort", azaz az Oroszlán jegyében járó precessziós Nap energiáját tökéletesen szimbolizálja az aranyló korona.
A precessziós Nap az elmúlt évezredek alatt azonban elhagyta fényes, égi házát és eljutott a VÍZÖNTŐ jegyéig, ami az Oroszlán jegyével pontosan SZEMBENÁLLÓ jegy. A Nap itt jelképesen elbukik, teljes sötétségbe merül és eléri legmélyebb pontját - ebben a korszakban élünk most.
Nem kell gazdasági szakembernek, politikusnak vagy társadalomkutatónak lennünk ahhoz, hogy röviden és egyszerűen átlássuk e korszak lényegét. A korona, mint égi tudás ebben a korszakban a porba hullik, Istennek képzeljük magunkat és sorozatosan megszegjük az egyetemes törvényeket - csak hatalomszerzésre és alantas célokra használjuk képességeinket és erőforrásainkat. A mai kor embere által Istenként tisztelt energia, a mindenek felett álló pénz és profit úgy kebelezi be végül gazdáját, ahogy a koronavírus használja fel gazdaszervezetét a saját életbenmaradása érdekében. Az öncélúság, az önzés és a hatalomszerzés világában élünk, de a Vízöntő korszakban ezek a rendszerek már recsegnek-ropognak. Környezetünk, vezetőink látszólag ellenünk fordulnak, egy pontig tehetetlennek érezzük magunkat, így lelkileg és fizikailag is megbetegítjük társadalmunkat, egészen addig, míg végül az életképtelen és élhetetlen rendszereket le nem döntjük és át nem formáljuk azokat ősi, égi tudásunk szerint.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Sokan legyintenek, és azt mondják: semmit. Ez a legrosszabb válasz, amit adhatunk. A Vízöntő korszak elején járunk még, jelenleg csak tapogatózunk, ijedten figyelünk, mi is történik körülöttünk. A közöny és hallgatás azonban a legveszélyesebb. Az emberiség és alapvetően a minket körbe vevő élettér, a jelen korszakunk jelképe a Vízöntő, azaz a vizet öntő ifjú. A koronavírus-helyzet egy tükörkép, TÖKÉLETESEN szimbolizálja a korszakunkat, a bukott emberiséget, egyúttal kivételes esélyt is nyújt számunkra globálisan egy új, a környezetünket és az égi törvényeket is tiszteletben tartó életforma kialakítására.
A Vízöntő korszak lényege pontosan az, amit a koronavírus-helyzet tanít számunkra: TISZTA VIZET KELL ÖNTENÜNK A POHÁRBA!